Dixit! közös kártyapakli

Harmadik éve készítünk Dixit kártyacsomagokat azokkal az osztályokkal, amelyekben tanítok, 3-12. évfolyamon remekül működik. Azóta a Dixit már egyáltalán nem újdonság, bizonyára sokan ismerik ezt a remek vizuális asszociációs játékot. Aki még nem, az ITT utánanézhet.

Ez bizony jó hosszú projekt! Egy bevezető és egy lezáró játék fog közre 3-4 óra tervezést és kivitelezést. Tanárként nagyon jó szórakozás a játék része, és csodálatos, hogy mennyire személyre szóló és mély korrektúrára ad lehetőséget a rajzi része.

Korosztály: 3-12. osztály

Időkeret: 6×45 perc

Téma: Többértelmű asszociációs kártyalap rajzolása – saját kompozíció készítése fotók alapján

Feladat: Készíts Dixit kártyalapot! Válassz magadnak legalább 2 fotót, amelyekből összekomponálod a saját alkotásodat. Álló A5-ös lapra dolgozz, színes ceruzával, figyelj a pontos, igényes munkára, hiszen munkád az osztály közös kártyapaklijának része lesz!

Célom ezzel a feladattal, hogy kihasználjam a Dixitben rejlő sokrétűséget, például, hogy közös a projekt, de mégis egyéni munka; a formákat másoljuk, a jelentés mégis egyedi lesz, és az a számos érzelem és történet, amit a játék természete előhoz. A munkamódszer előnye, hogy eltérő rajzi képességekkel rendelkező diákok munkáiból is viszonylag egységes kártyapakli alakul ki.

Anyag és eszközszükséglet: félbehajtott A4-es lapok, színes ceruzák, kinyomtatott, kivetített, vagy megosztott fotók.

Vetítés: az alábbi két albumot vetítettem le: KÁRTYÁK, INSPIRÁCIÓK

Az öt órás projekt lebontása:

Az első órát arra szántam, hogy játsszunk egyet egy eredeti Dixit paklival (nekem a Daydreams van meg), közben mindenki megismerje a játék működését és végiggondolja, vajon ő hogyan kezdene hozzá saját kártyája megalkotásához.

5-6 fős csapatokban játszottunk, a csapatoknak együtt kellett gondolkodniuk. A táblán vezettem a játékot, a mesélőknek jó hívógondolatért 3 pont, a helyes megfejtőknek 2 pont, a jó (a többiek szavazatát vonzó) kártyát rakó csapatnak 1-1 pont járt. Annak érdekében, hogy minden csapat egyszer mondjon hívógondolatot (=mesélő), legfeljebb 5 csapatot érdemes alkotni, és kicsit fel kell pörgetni a tempót.

Két vetítést mutattam a második órán, először már meglévő Dixit kártyákat (az eredeti játékból és különböző művészek alkotta ún. alternatív paklikból),

majd általam gyűjtött fotókat, amelyek inspirációul szolgálhatnak.

Megbeszéltük, hogy a „tuti” módszer egy jól működő Dixit kártya megalkotására az, ha két, egymáshoz fogalmilag nem kapcsolódó képet összegyúrunk formailag (hasonlító formák behelyettesítése, átmenetek, metamorfózisok). Sokan választottak párat az én fotóim közül, néhányan pedig kerestek a neten maguknak.

Technikailag (a pakli egységessége érdekében) ragaszkodtam az álló A5-ös formátumhoz (A4-es félbehajtva, egyik felén vázlat, másik felén kidolgozott), és a színes ceruza technikához. Kértem a diákokat, hogy most ne rajzoljanak teljesen fejből, hanem lehetőleg minden képelemhez legyen fotó-referencia (csak fotó, más rajza nem lehet), hogy a különböző rajztudású osztálytársak munkáit közös nevezőre hozzuk.

Megbeszéltük és felírtuk a táblára az értékelési szempontokat, én összeraktam a szokásos önértékelő lapocskát (bővebben itt), amelyet a lap hátuljára ragasztanak, és a projekt végén kitöltik. Hetedikes osztályét mutatom, de mindegyik osztálynak kicsit más szempontok voltak fontosak – a kreativitás és az igényes kidolgozottság mindenhol megjelent, de néhol a gondolatiság, máshol a technikai virtuozitás került előtérbe.

Az óra nagy része elment a fotók kiválasztásával, a gyorsabbak papírra vetettek némi vázlatot is, én körbejárva konzultáltam a lehetséges ötletekről. Megkértem a gyerekeket, hogy a következő órára mindenki konkrét ötlettel jöjjön.

A harmadik óra elején lezártuk az ötletbörzét, kértem, hogy óra végére legyen kész a vázlat, utána már ne változtassanak rajta. A kompozíció, mint téma erősen jelen volt egész órán, kompozíciós sémákat rajzoltam a táblára, beszélgettünk dinamikáról, statikusságról, szimmetriáról és asszimetriáról.

A negyedik órát a kidolgozásnak szenteltük, korrektúra, beszélgetés folyt végig. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a munkákat beszkennelem, és a halvány részek nem fognak látszani.

A kidolgozásra szánt utolsó, ötödik órán megint korrektúra, beszélgetés, noszogatás folyt. Aki kész volt, az készített még egyet, illetve a gyorsak között pályázatot hirdettünk a kártyapakli hátlapjának megalkotására.

A következő rajzóráig nekem volt házifeladatom: beszkenneltem a kész munkákat, kicsit korrigáltam photoshopban (kontraszt, szaturáció), és lekicsinyítve (4db/A4) kinyomtattam és felvagdostam a kártyákat. Két oldalas nyomtatással dolgoztam, egyik oldalon képek, másik oldalon osztálypakli-hátlap.

Az elkészült saját kártyákkal aztán a hatodik órán újra játszottunk egyet úgy, mint a bevezető órán. Mivel 25-35 db kártyánk volt csak, szinte mindegyik játékba került, így kiderült, hogy milyen alkotások működnek jól élesben. A végén a gyerekek kitöltötték az önértékelő lapot.

A kinyomtatott paklit, amivel játszottunk, az osztálynak adom, a digitálisat elküldöm a diákok és szülők levelezőlistájára. Az elkészült kártyapaklik így önálló életre kelnek osztálykirándulásokon, az ofő és a szülők büszkék a gyerekekre, szóval mindenki boldog! Összeszámoltam, 14 alkalommal csináltam végig különböző osztályokkal ezt a feladatot 3 év alatt, és még nem unom:)