Most egy térlátást fejlesztő szuper mókát ajánlok figyelmetekbe! Tanórán vagy azon kívül is kivitelezhető, csak érdemes hosszabb távra (minimum egy teljes napra) berendezni egy helyiséget, ami jó, ha félig-meddig elsötétíthető. Ezen kívül 3 lézeres mutatóra van szükségünk, 3 rajzkapocsra (ez tartja bekapcsolva a lézermutatót), 10-12 zsebtükörre, egy marék gombelemre és tárgyjutalmakra (én almákat használtam), amikre célzunk.

This time I’m presenting a super fun way of developing spatial intelligence! It is feasible during or apart from class, but it’s worth setting the room for a longer amount of time (at least one full day), it’s also good if the room can be half-darkened. In addition, we need 3 laser pointers, 3 drawing clips (this keeps the laser pointers turned on), 10-12 pocket mirrors, a handful of button cells and reward objects (I used apples) that we can target.

Kiindulópontom a Lazors nevű telefonos alkalmazás volt, ami annyira jó játék, hogy végigjátszás után komoly akaraterőre volt szükségem, hogy letöröljem a készülékemről :)
Itt van róla egy videó, nézzétek meg, hogy megértsétek a lényegét:

My starting point was a phone app called Lazors, which is such a good game that after playing through, I needed serious willpower to delete it from my device :)
Here’s a video of it, check it out to understand the main point:

(a játék letölthető: Android iOS)

(download the game: Android iOS

Az alapgondolatom a következő volt: miért ne játszhatnánk ezt a játékot fizikai térben, lézermutatóval és tükrökkel? Vettem három lézermutatót meg egy csomó gombelemet a kínai boltban, kértem kölcsön pár zsebtükröt az alsó tagozatról, a menzáról pedig kaptam néhány vödör almát.

My basic idea was the following: why can’t we play this game in physical space, with laser pointers and mirrors? I bought three laser pointers, a bunch of button cells and pocket mirrors at the Chinese store, and I got a couple of buckets of apples from the canteen.

• 

• 

Három részre osztottam a termet: az első részt alacsony zsámolyokkal rendeztem be, ez volt a legkönnyebb pálya, mert ezt mindenki át képes látni kvázi felülnézetből.

A középső részre kb. mellmagasságú akadályokat építettem, amik között már nehezebb a tájékozódás a fénysugárral, mert nem látjuk felülről az alaprajzát.

A harmadik, legnehezebb részre egy olyan labirintust építettem belógatott csomagolópapírokból, ami már igazán igénybe veszi téri orientációs képességünket, memóriánkat és képzeletünket.

I divided the room into three parts: I equipped the first part with low stools, this was the easiest obstacle course, because everyone could see it from a quasi-top view.

For the middle part I placed chest-height obstacles, which made it harder to navigate with the ray of light since we couldn’t see the floor plan from above.

For the third, most difficult part, I built a labyrinth from hanging wrapping paper that really necessitated our spatial orientation skills, memory, and imagination.

• 

• 

• 

• 

• 

A játék a következőképpen zajlott: a három pályán egy-egy 3-5 fős csapat játszhatott szimultán. Az almát és a lézermutatót én helyeztem el úgy, hogy a fény ne a almára mutasson, illetve legyen köztük néhány tereptárgy. A lézerfényt, az almát és a tereptárgyakat nem mozdíthatta senki a játékosok közül. Minden játékos kapott egy tükröt, amivel a lámpa piros pöttyét “adogathatta” a csapattársainak. Akkor nyert a csapat, ha sikerült a tükreik segítségével az almára irányítaniuk a fénysugarat, és ott tartani addig a pár másodpercig, amíg ellenőriztem. A levadászott almákat természetesen megkapták.

Próbáljátok ki, imádták a gyerekek!

The game was as follows: on the three obstacle courses, a team of 3-5 players could play simultaneously. I placed the apple and laser pointer so that the light did not point to the apple and made sure there were a few obstacles between them. The players weren’t allowed to move the laser, the apple and the obstacles. Each player was given a mirror with which they could point the laser’s red dot to their teammates. The team won when they managed to use their mirrors to direct the beam of light to the apple and keep it there for a few seconds while I checked. The apples they hunted down, were, of course, given to them.

Try it, the kids loved it!

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Matekos kolléganőm, Jakucs Erika már tovább is fejlesztette a feladatot, matektáboraiban féláteresztő és más trükkös prizmákat is bevet a sima zsebtükrök mellett.